538 évvel ezelőtt (1475-ben) ezen a napon született az olasz reneszánsz kimagasló mestere, szobrász, festő, építész, költő, Michelangelo Buonarroti. (meghalt: 1564. február 18-án)
Capres városában született. Szülei (elszegényedett nemesek) szoptatós dajkához adták Settignano környékére, ahol kőbányák voltak. Dajkájának apja kőfaragó volt, Michelangelo ezért később gyakran mondta, hogy “az anyatejjel szívta magába a kalapács és véső használatát.”
Domenico Ghirlandaióhoz (freskófestő) ment inasnak. Majd Lorenzo de Medici szobrásziskolájába ment. Lorenzo Medici halála után sora rosszabbra fordult. Az anatómia beható tanulmányozásával próbálta fejleszteni tudását.
1494-ben Velencébe ment, majd Bolognába végül Rómába. Itt megalkotta a Bacchust és a Pietát. Firenzében a Dávid szobrot. Hírneve egyre nőtt. VI. Sándor pápa halála után ismét Rómába hívták, hogy II. Gyula pápát szolgálja. Kérésére, bár jóval később készítette el II. Gyula síremlékét és a Sixtus - kápolna mennyezetfreskóit.
Ezután már főként római építészeti munkákkal bizonyította zsenialitását a már elég idős mester, melynek legnagyobb feladataként a Szent Péter székesegyház főépítésze volt 1547-től haláláig. Nem élhette meg a végkifejletet, de az ő tervei és modellje alapján építették meg a székesegyház gyönyörű kupoláját, melyet tekinthetünk szimbolikusan egész fantasztikus munkásságának koronájaként. Holttestét szó szerint ellopták Rómából firenzei barátai. Hatalmas méretű temetést rendeztek neki, mellyel I. Cosimo nagyherceg bízta meg meg Giorgio Vasarit, de feljegyezték a krónikák, hogy a nagyherceg nem vett részt a temetésen. Személyesen nem ismerte Michelangelót, de bizonyára neheztelt rá, amiért nem csak Firenze dicsőségére dolgozott. Felravatalozása a San Lorenzo templomban volt, de végső nyughelye a Santa Croce templomban van.
