Raffaello - Önarckép
530 évvel ezelőtt, 1483. március 28-án (egyes életrajzírók szerint április 6-án) született Raffaello Santi, reneszánsz olasz festő és építész, a Cinquecento kiemelkedő alakja.
A művész születési helye Urbino, „Olaszország zöld szíve”, szülei pedig Giovanni Santi és Magia di Battista Ciarla. A sors úgy döntött, hogy gyerekként árva maradjon, de anyagi és pénzügyi támaszra talál a nagybátyjában, aki segít neki a dicsőség felé vezető úton. Művészi hajlamainak köszönhetően, 11 éves korában Pietro Perugino festő tanulójává válik, akinek később a legjobb tanítványa lesz.
Az 1500-as évek elején Sienába, Firenzébe, Perugiába és Rómába utazik. Akkoriban Leonardo da Vinci és Michelangelo számítottak híresnek, és nagyra becsülték őket művészetükért. Leonardo művészete nagy jelentéssel bír majd Raffaello számára. A finomság, amellyel a Madonnák és a Szentek képét formázta, lenyűgözte a fiatal művészt.
Raffaello - Madonna sármánnyal
1508 őszén elhagyta Firenzét és Rómába költözött, az ugyancsak Urbinóban született neves építész, Bramante meghívására, aki éppen a Szent Péter-bazilika építését vezette. Valószínűleg ő ajánlotta II. Gyula pápának Raffaellót, a templom freskóinak elkészítéséhez. Először több festő is dolgozott a freskók elkészítésén, de később, a pápa parancsára az egész munkát Raffaello kapta meg, megparancsolva, hogy az addig elkészült freskókat semmisítse meg. Ő azonban nem nyúlt Perugino freskóihoz: a tanítóján túlnőtt tanítvány nem lett hűtlen és hálátlan mesteréhez. Ugyancsak II. Gyulától kapta a megbízatást a vatikáni teremsor, a Stanzák kifestésére. Később, elismerésül a pápa megtisztelő címeket adományozott neki (például pápai írnok lett), és tanítványaival együtt bőkezű ellátást és kellő honoráriumot kapott.
Raffaello - Athéni iskola
Raffaello 37 éves korában, miközben a Krisztus színeváltozása című festményen dolgozott, 1520. április 6-án, a 37. születésnapján halt meg. Halálakor jelentős vagyonnal rendelkezett: vagyonát tizenhatezer dukátra értékelték. Saját kérésére a Pantheonban helyezték végső nyugalomra. A mester sírját 1833-ban XVI. Gergely pápa utasítására kibontották, és földi maradványait márványszarkofágba zárták.
