Nemes Nagy Ágnestől kölcsönöztem ezt a címet, hogy elmesélhessem, mire használhatóak a pozitív pszichológia és a coaching eszközei a nyelvtanulás során.
Napi munkámban nagyon sokszor találkozom olyan tanulókkal, akik nem mernek megszólalni, nem mernek elmenni vizsgázni, nem érzik felkészültnek magukat, hogy idegen nyelven prezentáljanak, holott a nyelvtudásuk alapján simán megtehetnék. Ezekkel a módszerekkel náluk is elérhető a fejlődés, képesek lesznek a vágyott céljukat elérni.
Miért a pozitív pszichológia?
Mert a már megtanult és gyakorlandó, vagy az éppen tanult nyelvtan és szókincs segítségével, fejleszti a tanuló önismeretét, önbizalmát, önbecsülését, tudatosságát. Tudom, ez nagyon hihetetlenül hangzik, de semmi átverés nincs benne. Mutatok példákat:
Készítsünk listát a tanuló pozitív tulajdonságairól (melléknevek gyűjtése), akár a tanuló maga, vagy csoportos órán ezt kiegészíthetik a társak is. Vágyott személyes álmok, célok megfogalmazása alkalmas a jövő idő gyakorlására. Tipikus óra eleji "Hogy vagy? Mi történt veled ma?" kérdések helyett: "Milyen érdekes dolgot csináltál ma? Mi az a 3 dolog ami ma örömöt okozott neked?" - természetesen a tanult idegen nyelven előadva. Ezeket az ötleteket (is) használva a nyelvórán a tanuló jobban, nyugodtabban érzi magát, csökkentjük a frusztráció mértékét.
Miért a coaching?
Coaching - folyamat során az ügyfél meglevő ismereteire, képességeire, tudására, erősségeire építünk; ezekre alapozva tűzzük ki a célt és találjuk meg a hozzávezető lépéseket.
Tapasztalom, hogy a "diplomámhoz kell a nyelvvizsga" még mostanában is erős indok a tanuláshoz. Sajnos azonban ebben a formában nemcsak motivál, hanem idegesít is. Gyakran előfordul, hogy a tanuló eljutott a megfelelő nyelvi szintre és a stressz miatt nem sikerül a nyelvvizsga. Hogy jutunk el a "nem tudom megcsinálni"-ból, a "képes vagyok levizsgázni" állapotig? Több úton is lehetséges, ezeknek a technikáknak nagy része tanulható, gyakorolható.
Bemutatok egy konkrét példát is: A tanulómnak a diplomájához kellett a nyelvvizsga, illetve ahhoz, hogy a diplomája birtokában munkahelyet válthasson. Ez így már elég erős nyomás volt. Meggyőződése volt, hogy a magnós feladatok neki nem sikerülnek (talán az ment neki a legjobban), szóbelitől is nagyon félt mert úgy gondolta, hogy ott kikérdezik és ha valamire nem tudja a választ, akkor sikertelen lesz a vizsgája.
Magnós (hallás értési) feladatnál az hozta el a megnyugvást, hogy nincs 100%-os teljesítési kényszer, nem kell tökéletesnek lenni, pont megfelel az elég jó, vagy nagyvonalúan az alig jó is. Feladata volt, hogy próbáljon minél több dolgot kihallani, ebben segítenek neki a kérdések is. A megértett információkat kerekítse egésszé, arra figyeljen milyen sokat ért, ne arra, hogy mi az amit nem értett meg. A szóbelire készülésnél szintén fontos volt tudatosítani, hogy nem azt a tudását mérik, hogy mit tud egy adott témáról, hanem arra kíváncsiak, hogy mit gondol és azt képes-e elmondani. Megkerestük azt a helyzetet, hogy ő mikor érzi magát hatékonynak és felkészültnek - a munkájában - és ezt az érzést hogyan tudja előhívni vizsgahelyzetben, hogy ő is egyenrangú partnerként tudjon benne részt venni. A vizsga után úgy írta le, kompetensnek érezte magát a vizsgáztató előtt is. Ezen kívül a vizsga előtti szorongás csökkentésére alkalmaztuk még 1-2 nyugtató technikát (mélylégzéssel kifújja a feszültséget, szuperhős pozíció: a szuperhős minden akadályt legyőz, miért pont a nyelvvizsga fogna ki rajta) és az eredmény a sikeres vizsga lett. A megtanult technikák meg a későbbi élete során felmerült helyzetekben is alkalmazhatóak, azzal az érzéssel kiegészítve, hogy egy ilyen nagy mumust is képes volt leküzdeni.
